Felnőttkori személyiségzavar| Lelki terrorban a nárcisztikus szülő gyermeke
Felnőttkori személyiségzavar| Lelki terrorban a nárcisztikus szülő gyermeke
A nárcisztikus szülő ismérve, hogy konkrét elképzelése van a gyermeke jövőjét illetően és mindent megtesz azért, hogy a gyermek olyanná váljon, amilyenné elképzelte. Ezzel a nevelési formával sérül a gyermek lelkivilága, felnőttkorban pedig csak a szülő árnyékában lesz csak képes élni.
Minden szülőnek van konkrét elképzelése arról, hogy mikor lenne büszke a gyermekére, milyen célokat kellene, hogy elérjen. A nárcisztikus szülő sokszor totális kontrollra törekszik: megmondja milyen ruhákat hordhat a gyermek, hogyan viselheti a haját, sőt még igyekszik megválogatni a gyermeke barátait és partnerét is. A nárcisztikus ember nagyon sokat ad a látszatra. Ha például rossz jegyet kap a gyermek, akkor egy nárcisztikus szülő első gondolata, hogy gyermeke elégtelen. Az ilyen szülő arra törekszik, hogy a gyermek minden körülmény között tökéletesnek látszódjon. A tökéletesség pedig általában az, amit a szülő képzel el „tökéletesnek” a gyerekének. Ezt egy ruhához hasonlítanám, olyan ez, mint egy ruhadarab, addig szabja a szabó, amíg tökéletesen nem lesz az egyénnek. A nárcisztikus szülő is épp ezt teszi gyermekével, kitalál a fejében egyformát, és addig ügyködik, amíg bele nem sikerül passzíroznia ebbe a mintába a gyerekét. A nárcisztikus szülő gyerekének alig van lehetősége arra, hogy valaha is kibújjon a szülő akarata alól. A probléma sajnos abban rejlik, hogy az a kreált forma, amibe a szülő a gyermekét bele szeretné erőszakolni, valójában a szülő saját gyengeségeiről szól. A nárcisztikus szülő merevsége és megrögzött elszántsága valójában a gyermeke személyében a saját énjét kívánja „meghosszabbítani”.
Önmagunk ellen érzett erős elégtelenségérzet, kompenzálunk kell ! De miért?
Felnőttként alapvetően akkor érzi magát elégtelennek az ember, ha a nevelése erőteljesen lelki terrorban történt. Általában gyerekkorban sokat harcolt saját magáért, és ezért számtalanszor kapott szidást. A nárcisztikus szülőre az is jellemző, hogy érzelmileg zsarolja a gyermekét olyan megjegyzésekkel mint:
„miattad vagyok szomorú, mert rossz vagy,
te vagy a hibás, amiért összevesztem apáddal/anyáddal”
Nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő felnőtt általában az önmaga ellen erős elégtelenségérzetből táplálkozik, úgy véli, hogy állandóan kompenzálnia kell. Mindent elkövet, hogy önmagának, a közvetlen környezetének és a világnak be kell bizonyítania különleges mivolját. A nárcisztikus nevelésnek köszönhetően sérül az önkép, kóros önbizalomhiány alakul ki. Szokatlanul önző, arrogáns és csak látszatra nagyon magabiztos, de ez csak védekező mechanizmus. Legbelül valójában törékeny, naív és elveszett. A nárcisztikus ember bárminemű kritikára és tiszteletlenségre túlérzékenyen reagál!
„Nature and Nurture” avagy "genetika és nevelés"
Gyógyulás, csak értsük meg őket!
A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyén egy módon képes meggyógyulni és elszakadni a szülő által felépített torz világból, ha elkezdi önmagát szeretni. Micsoda paradoxon ez az eddig leírtakkal? Nehéz feltétel szeretni önmagunkat, minden hibánkkal együtt. Gondoljuk csak végig logikusan: a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyén lelki sérüléseket hordoz magában, aki képtelen bármit is adni, amit ő maga sosem kapott meg szülőktől.
Szakfordítás és forrás: Craig Malkin Ph.D.„8 Common Effects of Narcissistic Parenting”
